NBA jóslat 2007 - Kelet - 2. rész
A kiegészítők:
A cingár és ennek megfelelően gyors kezdő irányítótól, Rajon Rondótól - akiról azt tartották nem tud dobni, (vagy ahogy Török Péter szokta mondani, nem született, hanem tanult dobó és különben is, Kidd veri a feleségét) mégis 55.3%-kal dob mezőnyől, kevés hibával stabilan várható 10 pont és 5 gólpassz meccsenként. Ilyen dobáspontosságot tipikusan centerek szoktak produkálni, az ő 185 centijével és 78 kilójával annyira sem center, mint én. Szóval, nagy tisztelet jár neki.
A Rondóban dobó képességét kétlők persze kapaszkodhatnak abba a ténybe, hogy triplát idén még nem emelt fel, ami ritka egy irányítótól.
A kezdő center Kendrick Perkins (aka újabb példa hülye becenévre) Big Baby nem tartozik a mintacenterek közé, mégis csak fontos 10 pontokra és centerekhez képest alacsony 5-6 lepattanót hoz meccsenként, viszont az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak 25 percet játszik és hogy még csak 23 éves, tehát fejlődéséhez minden adott. Ami szintén nagyon jól mutat, hogy egyrészt 120 kilójával és 208 centijével védekezésben jól kitölti a körtét Garnett-tel. Szintén impresszív, hogy 65%-kal dob mezőnyből (és a vonalról is), meccsenként és Garnett akármikor dobat vele 10-15 pontot, ha akar, mert Garnettet ha kettőzik, ott a tér, Garnett passz-készségét pedig több, mint 10 éve ismerjük.
Ha nem ő kapja, akkor a csere center-erőcsatár Brain Scalabrine fogja bedobni, aki Perkinsnél edukáltabb, de jóval puhányabb játékos, aki elsősorban nem a palánk alatt alkot kiemelkedőt, hanem, hogy ki nem nézné belőle az ember, de szépen behajítja a triplákat, tempókat és ki nem emlékezne rá, hogy milyen jól mutatott Shaq vállán csüngve (miközben Shaq hátán Collins lógott és Shaq így lett egyrészt bajnok és másrészt MVP). Tehát playoff, sőt döntős tapasztalattal is bír, ami még jól jöhet... mondjuk a Suns ellen a döntőben.
A center poszton bevethető Scott Pollard sosem a kosártudásával, mintsem sokkal inkább a talán napjaink legextrémebb, legocsmányabb fehér NBA játkosaként tűnt ki. (Nem véletlenül nem mutatok fotót.) Meccsenként 5 perceket kapva ősi hozza idén a Celtics-játékostól elvárható 50%-os dobóátlagot, sőt jó sztahanovistaként 5/8-as mutatója arról is ad következtetni, hogy nem igen engedik rádobni, de ha már mégis el kell dobni, hát ő bedobja 2 méterről.
Nem is tudom, hogyhogy csak most kerül elő James Posey neve, holott Garnett mögött - meglátásom szerint - ő a legjobb játékos magasposztokon. A Miami két idénnyel ezelőtti bajnoki címében vastagon benne van, holott minden babért Wade és Shaq aratott le. Védekezésben a másik szürke egérrel, Haslemmel ők vették le a pályáról a Harris - Nowitzki duót a pályáról a döntőben. Megbízható, stabil büntetőző, sérülékeny igavonó és a triplát is szó nélkül bevágja.
Eddie House pár év már a rohanó Phoenixben is megállta a helyét és akkor sem értettem, miért kell pont őt elpasszolni, aki ilyen jól céloz kintről és beljebbről is. Ezen felül irányítóként is játszatható, - ugyan nem ebben a Bostonban, de - kezdő-ötös kaliberű játékos. Tripláira már eddig is szükség volt, mikor Ray Allen gyengébb napot fogott ki.
Tony Allen már negyedik éve szolgálja a Celticset szürkén, csendesen, semmi különlegeset felmutatva, nem kilógva a csapatból. Talán azért is játszik már ennyi ideje itt. A Ray Allen cserében jobb játékosok, igéretesebb tehetségek távoztak, ő maradt itt Pierce mellett hírmondónak a korábbi pofozógép Celticsből.
A cingár és ennek megfelelően gyors kezdő irányítótól, Rajon Rondótól - akiról azt tartották nem tud dobni, (vagy ahogy Török Péter szokta mondani, nem született, hanem tanult dobó és különben is, Kidd veri a feleségét) mégis 55.3%-kal dob mezőnyől, kevés hibával stabilan várható 10 pont és 5 gólpassz meccsenként. Ilyen dobáspontosságot tipikusan centerek szoktak produkálni, az ő 185 centijével és 78 kilójával annyira sem center, mint én. Szóval, nagy tisztelet jár neki.
A Rondóban dobó képességét kétlők persze kapaszkodhatnak abba a ténybe, hogy triplát idén még nem emelt fel, ami ritka egy irányítótól.
A kezdő center Kendrick Perkins (aka újabb példa hülye becenévre) Big Baby nem tartozik a mintacenterek közé, mégis csak fontos 10 pontokra és centerekhez képest alacsony 5-6 lepattanót hoz meccsenként, viszont az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak 25 percet játszik és hogy még csak 23 éves, tehát fejlődéséhez minden adott. Ami szintén nagyon jól mutat, hogy egyrészt 120 kilójával és 208 centijével védekezésben jól kitölti a körtét Garnett-tel. Szintén impresszív, hogy 65%-kal dob mezőnyből (és a vonalról is), meccsenként és Garnett akármikor dobat vele 10-15 pontot, ha akar, mert Garnettet ha kettőzik, ott a tér, Garnett passz-készségét pedig több, mint 10 éve ismerjük.
Ha nem ő kapja, akkor a csere center-erőcsatár Brain Scalabrine fogja bedobni, aki Perkinsnél edukáltabb, de jóval puhányabb játékos, aki elsősorban nem a palánk alatt alkot kiemelkedőt, hanem, hogy ki nem nézné belőle az ember, de szépen behajítja a triplákat, tempókat és ki nem emlékezne rá, hogy milyen jól mutatott Shaq vállán csüngve (miközben Shaq hátán Collins lógott és Shaq így lett egyrészt bajnok és másrészt MVP). Tehát playoff, sőt döntős tapasztalattal is bír, ami még jól jöhet... mondjuk a Suns ellen a döntőben.
A center poszton bevethető Scott Pollard sosem a kosártudásával, mintsem sokkal inkább a talán napjaink legextrémebb, legocsmányabb fehér NBA játkosaként tűnt ki. (Nem véletlenül nem mutatok fotót.) Meccsenként 5 perceket kapva ősi hozza idén a Celtics-játékostól elvárható 50%-os dobóátlagot, sőt jó sztahanovistaként 5/8-as mutatója arról is ad következtetni, hogy nem igen engedik rádobni, de ha már mégis el kell dobni, hát ő bedobja 2 méterről.
Nem is tudom, hogyhogy csak most kerül elő James Posey neve, holott Garnett mögött - meglátásom szerint - ő a legjobb játékos magasposztokon. A Miami két idénnyel ezelőtti bajnoki címében vastagon benne van, holott minden babért Wade és Shaq aratott le. Védekezésben a másik szürke egérrel, Haslemmel ők vették le a pályáról a Harris - Nowitzki duót a pályáról a döntőben. Megbízható, stabil büntetőző, sérülékeny igavonó és a triplát is szó nélkül bevágja.
Eddie House pár év már a rohanó Phoenixben is megállta a helyét és akkor sem értettem, miért kell pont őt elpasszolni, aki ilyen jól céloz kintről és beljebbről is. Ezen felül irányítóként is játszatható, - ugyan nem ebben a Bostonban, de - kezdő-ötös kaliberű játékos. Tripláira már eddig is szükség volt, mikor Ray Allen gyengébb napot fogott ki.
Tony Allen már negyedik éve szolgálja a Celticset szürkén, csendesen, semmi különlegeset felmutatva, nem kilógva a csapatból. Talán azért is játszik már ennyi ideje itt. A Ray Allen cserében jobb játékosok, igéretesebb tehetségek távoztak, ő maradt itt Pierce mellett hírmondónak a korábbi pofozógép Celticsből.
for this post
Leave a Reply