... mint Jordan. Nem fogok három bajnoki aranyat nyerni, de ötleteim vannak bőven az elkövetkezendő időkre, ami majdnem olyan jó.
Na, csak hogy értsétek, mi van:
Az utóbbi időben sokat gondolkoztam azon, mitől vagyok ilyen, amilyen... befelé forduló, csendes, passzív, únott, miért érzem magam kényelmetlenül társaságban, miért nem tudom elképzelni sem, hogy leüljek akárkivel akár sör mellé, és dumáljak vele hosszan.
A minap sikerült kiírnom magamból egy esti csetelés során és most olyan egyszerűnek tűnik a megoldás, és meg is van hozzá a kellő lendület.
Meg ráérek, meg tavasz van, meg van biciklim is. Nem tűnik túl szervesen ide kapcsolódónak, de mégis. Mindjárt megérted miért.
Tehát az a szituáció, hogy únom magam, únom hétköznapokat, a megszokásból elkövetett sörözéseket, amin maximum fizikailag vagyok jelen.
Végre itt a tavasz, a szép idő és egy rakat lehetőség adódik a szabadidő tartalmas eltöltésére, amire egyúttal invitálnék is mindenkit, aki ráér.
Tehát adott egy nagy rakás város idehaza, amit nem ismerek, vagy olyan, ahol már rég jártam és érdekesek. Adott ezenfelül még a biciklim, amin már lassan egy éve jutok el A-ból B-be. És adott még egy csomó idő.
Amire gondoltam az az, hogy tavasszal egy-egy reggel (akár hétköznap) nagyon szívesen ülnék fel vonatra biciklistül és csattognék el Sopronba/Pécsre/Szegedre/Kőszegre/Debrecenbe... hogy aztán az utolsó vonatok egyikével élményekkel gazdagabban hazajöhessek és ehhez keresek partnereket, mert egyedül egyrészt unalmas, másrészt nem szívesen mennék, harmadrészt pont ez volna a lényeg, hogy ne csak kocsmákban fussunk össze pár sör erejéig, vagy hasonló megszokott események alkalmával. Ami szükséges az egy bicikli és egy nap csupán.
Na, tudom én azért, hogy nem mindenki időmilliomos, mint én ebben a félévben... de ha ráérnétek, ráérnél, akkor lehetne egy tartalmas napot csinálni akárhol.
Hogy miért van szükség biciklire? Azért, mert kisebb városokban vannak bicikli utak és mert kevésbé szívesen járom le a lábam, mint tekerek körbe lényegesen gyorsabban, ami által több idő jut a látnivalókra, vagy megenni, meginni ezt-azt a város hangulatos helyein.
Persze nem kell messzire menni, hogy leüljünk beszélgetni, viszont "extrém" helyszínekkel ha a szex is feldobható (ahogy hallottam róla - sajnos), úgy egy sör is élvezetesebbé tehető. Lassan tényleg elég jó idő lesz ahhoz, hogy a nyitott helyek is nyitnak, na akkortól már ki lehet ülni az Alagút fölé, vagy a Gellért hegyre (és akár, mint Bazs kolléga kitalálta, akár húst is süthetnénk).
Szóval tegyünk a megszokás ellen!
Ezen felül még azzal próbálnám még feldobni az életem, hogy beiratkozom francia nyelvtanfolyamra - ennek előfeltétele, hogy sikerüljön az angol nyelvvizsga, amit múlt szombaton és most szombaton csinálok.
Úgy tűnik a dolgok jóra fordultak mostanában, mert a térdem sem rakoncátlanodik és munkát is találtam, úgy néz ki. Sőt, már azon kaptam magam, hogy már a nyarat is tervezgetem... de azért leírom, nehogy azt higgye akárki is, hogy nem így van:
Hiányzik Leuven.
...Bár már nem mindennapi szinten, hanem csak be-beugrik, hogy egy évvel ezelőtt pontosan mi volt, például szilárdan emlékszem a tavalyi márcus 12-re, ami az ottani tavasz első napja volt és amikor is először jártam körbe Leuvent fotózási céllal...
(Innentől remélem történik annyi minden velem, amit érdemes megírni.)
Címkék: benyomás, kedv, programajnáló, szolgálati közlemény
Scheer Tamás
