Három Amigo
Címkék: angol humor, celtics, labda
Igazam van
Hát, pontosan erről beszéltem...
Tehát az történt, hogy a meccs folyamán minden tripla lehetőségét elhibázta, majd jött a duda és láthattad mi történt. Ennyi. Történt mindez kb 3 órával az után, hogy megírtam azt a postot a Bostonról.
Címkék: celtics, igazam van, labda, nba
NBA jóslat 2007 - Kelet - 2. rész
A kiegészítők:
A cingár és ennek megfelelően gyors kezdő irányítótól, Rajon Rondótól - akiról azt tartották nem tud dobni, (vagy ahogy Török Péter szokta mondani, nem született, hanem tanult dobó és különben is, Kidd veri a feleségét) mégis 55.3%-kal dob mezőnyől, kevés hibával stabilan várható 10 pont és 5 gólpassz meccsenként. Ilyen dobáspontosságot tipikusan centerek szoktak produkálni, az ő 185 centijével és 78 kilójával annyira sem center, mint én. Szóval, nagy tisztelet jár neki.
A Rondóban dobó képességét kétlők persze kapaszkodhatnak abba a ténybe, hogy triplát idén még nem emelt fel, ami ritka egy irányítótól.
A kezdő center Kendrick Perkins (aka újabb példa hülye becenévre) Big Baby nem tartozik a mintacenterek közé, mégis csak fontos 10 pontokra és centerekhez képest alacsony 5-6 lepattanót hoz meccsenként, viszont az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak 25 percet játszik és hogy még csak 23 éves, tehát fejlődéséhez minden adott. Ami szintén nagyon jól mutat, hogy egyrészt 120 kilójával és 208 centijével védekezésben jól kitölti a körtét Garnett-tel. Szintén impresszív, hogy 65%-kal dob mezőnyből (és a vonalról is), meccsenként és Garnett akármikor dobat vele 10-15 pontot, ha akar, mert Garnettet ha kettőzik, ott a tér, Garnett passz-készségét pedig több, mint 10 éve ismerjük.
Ha nem ő kapja, akkor a csere center-erőcsatár Brain Scalabrine fogja bedobni, aki Perkinsnél edukáltabb, de jóval puhányabb játékos, aki elsősorban nem a palánk alatt alkot kiemelkedőt, hanem, hogy ki nem nézné belőle az ember, de szépen behajítja a triplákat, tempókat és ki nem emlékezne rá, hogy milyen jól mutatott Shaq vállán csüngve (miközben Shaq hátán Collins lógott és Shaq így lett egyrészt bajnok és másrészt MVP). Tehát playoff, sőt döntős tapasztalattal is bír, ami még jól jöhet... mondjuk a Suns ellen a döntőben.
A center poszton bevethető Scott Pollard sosem a kosártudásával, mintsem sokkal inkább a talán napjaink legextrémebb, legocsmányabb fehér NBA játkosaként tűnt ki. (Nem véletlenül nem mutatok fotót.) Meccsenként 5 perceket kapva ősi hozza idén a Celtics-játékostól elvárható 50%-os dobóátlagot, sőt jó sztahanovistaként 5/8-as mutatója arról is ad következtetni, hogy nem igen engedik rádobni, de ha már mégis el kell dobni, hát ő bedobja 2 méterről.
Nem is tudom, hogyhogy csak most kerül elő James Posey neve, holott Garnett mögött - meglátásom szerint - ő a legjobb játékos magasposztokon. A Miami két idénnyel ezelőtti bajnoki címében vastagon benne van, holott minden babért Wade és Shaq aratott le. Védekezésben a másik szürke egérrel, Haslemmel ők vették le a pályáról a Harris - Nowitzki duót a pályáról a döntőben. Megbízható, stabil büntetőző, sérülékeny igavonó és a triplát is szó nélkül bevágja.
Eddie House pár év már a rohanó Phoenixben is megállta a helyét és akkor sem értettem, miért kell pont őt elpasszolni, aki ilyen jól céloz kintről és beljebbről is. Ezen felül irányítóként is játszatható, - ugyan nem ebben a Bostonban, de - kezdő-ötös kaliberű játékos. Tripláira már eddig is szükség volt, mikor Ray Allen gyengébb napot fogott ki.
Tony Allen már negyedik éve szolgálja a Celticset szürkén, csendesen, semmi különlegeset felmutatva, nem kilógva a csapatból. Talán azért is játszik már ennyi ideje itt. A Ray Allen cserében jobb játékosok, igéretesebb tehetségek távoztak, ő maradt itt Pierce mellett hírmondónak a korábbi pofozógép Celticsből.
A cingár és ennek megfelelően gyors kezdő irányítótól, Rajon Rondótól - akiról azt tartották nem tud dobni, (vagy ahogy Török Péter szokta mondani, nem született, hanem tanult dobó és különben is, Kidd veri a feleségét) mégis 55.3%-kal dob mezőnyől, kevés hibával stabilan várható 10 pont és 5 gólpassz meccsenként. Ilyen dobáspontosságot tipikusan centerek szoktak produkálni, az ő 185 centijével és 78 kilójával annyira sem center, mint én. Szóval, nagy tisztelet jár neki.
A Rondóban dobó képességét kétlők persze kapaszkodhatnak abba a ténybe, hogy triplát idén még nem emelt fel, ami ritka egy irányítótól.
A kezdő center Kendrick Perkins (aka újabb példa hülye becenévre) Big Baby nem tartozik a mintacenterek közé, mégis csak fontos 10 pontokra és centerekhez képest alacsony 5-6 lepattanót hoz meccsenként, viszont az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak 25 percet játszik és hogy még csak 23 éves, tehát fejlődéséhez minden adott. Ami szintén nagyon jól mutat, hogy egyrészt 120 kilójával és 208 centijével védekezésben jól kitölti a körtét Garnett-tel. Szintén impresszív, hogy 65%-kal dob mezőnyből (és a vonalról is), meccsenként és Garnett akármikor dobat vele 10-15 pontot, ha akar, mert Garnettet ha kettőzik, ott a tér, Garnett passz-készségét pedig több, mint 10 éve ismerjük.
Ha nem ő kapja, akkor a csere center-erőcsatár Brain Scalabrine fogja bedobni, aki Perkinsnél edukáltabb, de jóval puhányabb játékos, aki elsősorban nem a palánk alatt alkot kiemelkedőt, hanem, hogy ki nem nézné belőle az ember, de szépen behajítja a triplákat, tempókat és ki nem emlékezne rá, hogy milyen jól mutatott Shaq vállán csüngve (miközben Shaq hátán Collins lógott és Shaq így lett egyrészt bajnok és másrészt MVP). Tehát playoff, sőt döntős tapasztalattal is bír, ami még jól jöhet... mondjuk a Suns ellen a döntőben.
A center poszton bevethető Scott Pollard sosem a kosártudásával, mintsem sokkal inkább a talán napjaink legextrémebb, legocsmányabb fehér NBA játkosaként tűnt ki. (Nem véletlenül nem mutatok fotót.) Meccsenként 5 perceket kapva ősi hozza idén a Celtics-játékostól elvárható 50%-os dobóátlagot, sőt jó sztahanovistaként 5/8-as mutatója arról is ad következtetni, hogy nem igen engedik rádobni, de ha már mégis el kell dobni, hát ő bedobja 2 méterről.
Nem is tudom, hogyhogy csak most kerül elő James Posey neve, holott Garnett mögött - meglátásom szerint - ő a legjobb játékos magasposztokon. A Miami két idénnyel ezelőtti bajnoki címében vastagon benne van, holott minden babért Wade és Shaq aratott le. Védekezésben a másik szürke egérrel, Haslemmel ők vették le a pályáról a Harris - Nowitzki duót a pályáról a döntőben. Megbízható, stabil büntetőző, sérülékeny igavonó és a triplát is szó nélkül bevágja.
Eddie House pár év már a rohanó Phoenixben is megállta a helyét és akkor sem értettem, miért kell pont őt elpasszolni, aki ilyen jól céloz kintről és beljebbről is. Ezen felül irányítóként is játszatható, - ugyan nem ebben a Bostonban, de - kezdő-ötös kaliberű játékos. Tripláira már eddig is szükség volt, mikor Ray Allen gyengébb napot fogott ki.
Tony Allen már negyedik éve szolgálja a Celticset szürkén, csendesen, semmi különlegeset felmutatva, nem kilógva a csapatból. Talán azért is játszik már ennyi ideje itt. A Ray Allen cserében jobb játékosok, igéretesebb tehetségek távoztak, ő maradt itt Pierce mellett hírmondónak a korábbi pofozógép Celticsből.
NBA jóslat 2007 - Kelet - 1. rész
Már lassan egy hónapja tart az NBA 2007-2008-as bajnoksága és ezt már az elején kellett volna írnom, de akkor álljon most itt egy részletesebb írás arról, hogy ki jut be a döntőbe a keleti főcsoportból.
Keleten a Boston Celtics lesz a győztes és nem csak azért mondom ezt, mert most olyan jól (10-1) állnak, hanem mert két, láthatóan éhes All Star, régi kedvencem Allen és Garnett érkezett egy csapatba, amely már rendelkezett egy All Starral Pierce személyében és megtanultak védekezni is.
Már az előszezon során mutatkoztak jelei annak, hogy idén(től) a keleti főcsoport meghatározó csapata lesznek, de arra, hogy ilyen védekezésre lesznek képesek, mint amiket a számok mutatnak, senki sem számított, erre tessék meccsenként átlagosan 40.1%-os dobáspontosságra szorítják az ellenfeleiket véresen kiizzadt 88.7 pontot engedélyezve, míg ők hajszállal 50% felett dobnak 102.9 pontot dobva meccsenként. Az barátok közt is 14 pont meccsenként. Az sok. Ez mind Doc Rivers és az edzői kar számlájára írható.
A csapat sikere egyéni szintre lebontva abban áll, hogy az úgy nevezett "Nagy Hármas" (Garnett, Allen és Pierce) - valamiért az amerikaiak imádnak mindennek hülye beceneveket gyártani - tagjai egyenként 20 pont felett dobnak meccsenként, amihez a kiegészítő emberek megelepően jó teljesítménye is társul.
(Allen, Garnett és Pierce)
A húzóemberekről:
Az idei bajnokság MVP-je végre jól megérdemelten végre Kevin Garnett lesz, erre fogadni mernék. Miért? Mert pont ugyanazt csinálja, amit korábban Minneanapolisban, csak most bajnok esélyes csapatban. Dobásban, lepattanókban, blokkokban, gólpasszokban, védekezésben, játék intelligenciában (már ha az mérhető volna), minden kategóriában a liga legjobbjai közé tartozik. Karl Malone és Reggie Miller után az egyik legjobb olyan játékos, akinek nincs bajnoki gyűrűje. Még. Ha nem sérül meg, akkor jó esélye van, hogy legalább a döntőig eljusson.
Paul Pierce az Paul Pierce. Eddig viszonylag csendesen, különösebb "hype" nékül dobta a 20-25 pontját egy néha playoffoló csapatban. Mellé mindig megvolt a hat lepattanó és az öt gólpassz is, ami akkor nem ért sokat, mert a csapat vergődött. Így viszont, hogy nem csak rajta van a csapat összes terhe, még jobb teljesítményre lehet képes. Ez nem feltétlenül nyilvánul majd meg több pontban, de dobáspontosságban biztos, hiszen nem kell minden éjjel 20-25 dobást vállalnia, mert ott van még két azonos kaliber. Garnettel a 3-4 pozícióban nincs a ligában még egy ilyen erős duó.
Ray Allen a minden idők szerintem legerősebb ('96-os draft) generációjának (Kobe Bryant, Allen Iverson, Jermaine O'Neal, Steve Nash, Stephon Marbury, Marcus Camby, Shareef Abdul Raheem, Antoine Walker, Predrag Stojakovic, Erick Dampier, Zydrunas Ilgauskas...) egyik leginkább alulértékelt játékosa. Ahhoz képest, hogy ötödikként kelt el, és, hogy a létező összes egyetemi egyéni címet begyűjtötte, nem esett róla sok szó az évek során, illetve csak akkor, ha tökéletes dobó mozdulatról, vagy három pontos és büntető dobás volt a téma. Pedig annak idején csaknem Garnett csapattársa lett, papíron az is volt, amíg el nem cserélték Marbury-re Milwaukee-ba a draft napján. Talán már akkor bajnokesélyes csapat csinálhattak volna a Timberwolves-ból...
Szóval Ray Allen végigrobogott 11 idényt a kocka vádlijával és vaj kezével úgy, hogy alig játszott play off meccset. Idén bőven lesz alkalma pótolni. Nem egy nagy védő játékos, tulajdonképpen hátul nem is venni észre, viszont támadásokban elsősorban a zárások közti futkosásai után távoli tempóival és büntetőivel másodsorban gólpasszaival véteti észre magát, ami bőven elég volt ahhoz többek közt, hogy hétszer játszon az All Star gálán és nyerjen egy olimpiai bajnoki címet 2000-ben többek közt Garnett-tel. Idén, ha nem sérül meg, meccsenként várható tőle 3 tripla és 20 pont, 4-5 lepattanó és gólpassz, illetve pár mindent eldöntő dobás.
Keleten a Boston Celtics lesz a győztes és nem csak azért mondom ezt, mert most olyan jól (10-1) állnak, hanem mert két, láthatóan éhes All Star, régi kedvencem Allen és Garnett érkezett egy csapatba, amely már rendelkezett egy All Starral Pierce személyében és megtanultak védekezni is.
Már az előszezon során mutatkoztak jelei annak, hogy idén(től) a keleti főcsoport meghatározó csapata lesznek, de arra, hogy ilyen védekezésre lesznek képesek, mint amiket a számok mutatnak, senki sem számított, erre tessék meccsenként átlagosan 40.1%-os dobáspontosságra szorítják az ellenfeleiket véresen kiizzadt 88.7 pontot engedélyezve, míg ők hajszállal 50% felett dobnak 102.9 pontot dobva meccsenként. Az barátok közt is 14 pont meccsenként. Az sok. Ez mind Doc Rivers és az edzői kar számlájára írható.
A csapat sikere egyéni szintre lebontva abban áll, hogy az úgy nevezett "Nagy Hármas" (Garnett, Allen és Pierce) - valamiért az amerikaiak imádnak mindennek hülye beceneveket gyártani - tagjai egyenként 20 pont felett dobnak meccsenként, amihez a kiegészítő emberek megelepően jó teljesítménye is társul.
(Allen, Garnett és Pierce)A húzóemberekről:
Az idei bajnokság MVP-je végre jól megérdemelten végre Kevin Garnett lesz, erre fogadni mernék. Miért? Mert pont ugyanazt csinálja, amit korábban Minneanapolisban, csak most bajnok esélyes csapatban. Dobásban, lepattanókban, blokkokban, gólpasszokban, védekezésben, játék intelligenciában (már ha az mérhető volna), minden kategóriában a liga legjobbjai közé tartozik. Karl Malone és Reggie Miller után az egyik legjobb olyan játékos, akinek nincs bajnoki gyűrűje. Még. Ha nem sérül meg, akkor jó esélye van, hogy legalább a döntőig eljusson.
Paul Pierce az Paul Pierce. Eddig viszonylag csendesen, különösebb "hype" nékül dobta a 20-25 pontját egy néha playoffoló csapatban. Mellé mindig megvolt a hat lepattanó és az öt gólpassz is, ami akkor nem ért sokat, mert a csapat vergődött. Így viszont, hogy nem csak rajta van a csapat összes terhe, még jobb teljesítményre lehet képes. Ez nem feltétlenül nyilvánul majd meg több pontban, de dobáspontosságban biztos, hiszen nem kell minden éjjel 20-25 dobást vállalnia, mert ott van még két azonos kaliber. Garnettel a 3-4 pozícióban nincs a ligában még egy ilyen erős duó.
Ray Allen a minden idők szerintem legerősebb ('96-os draft) generációjának (Kobe Bryant, Allen Iverson, Jermaine O'Neal, Steve Nash, Stephon Marbury, Marcus Camby, Shareef Abdul Raheem, Antoine Walker, Predrag Stojakovic, Erick Dampier, Zydrunas Ilgauskas...) egyik leginkább alulértékelt játékosa. Ahhoz képest, hogy ötödikként kelt el, és, hogy a létező összes egyetemi egyéni címet begyűjtötte, nem esett róla sok szó az évek során, illetve csak akkor, ha tökéletes dobó mozdulatról, vagy három pontos és büntető dobás volt a téma. Pedig annak idején csaknem Garnett csapattársa lett, papíron az is volt, amíg el nem cserélték Marbury-re Milwaukee-ba a draft napján. Talán már akkor bajnokesélyes csapat csinálhattak volna a Timberwolves-ból...
Szóval Ray Allen végigrobogott 11 idényt a kocka vádlijával és vaj kezével úgy, hogy alig játszott play off meccset. Idén bőven lesz alkalma pótolni. Nem egy nagy védő játékos, tulajdonképpen hátul nem is venni észre, viszont támadásokban elsősorban a zárások közti futkosásai után távoli tempóival és büntetőivel másodsorban gólpasszaival véteti észre magát, ami bőven elég volt ahhoz többek közt, hogy hétszer játszon az All Star gálán és nyerjen egy olimpiai bajnoki címet 2000-ben többek közt Garnett-tel. Idén, ha nem sérül meg, meccsenként várható tőle 3 tripla és 20 pont, 4-5 lepattanó és gólpassz, illetve pár mindent eldöntő dobás.
