NBA jóslat 2007 - Kelet - 1. rész
Már lassan egy hónapja tart az NBA 2007-2008-as bajnoksága és ezt már az elején kellett volna írnom, de akkor álljon most itt egy részletesebb írás arról, hogy ki jut be a döntőbe a keleti főcsoportból.
Keleten a Boston Celtics lesz a győztes és nem csak azért mondom ezt, mert most olyan jól (10-1) állnak, hanem mert két, láthatóan éhes All Star, régi kedvencem Allen és Garnett érkezett egy csapatba, amely már rendelkezett egy All Starral Pierce személyében és megtanultak védekezni is.
Már az előszezon során mutatkoztak jelei annak, hogy idén(től) a keleti főcsoport meghatározó csapata lesznek, de arra, hogy ilyen védekezésre lesznek képesek, mint amiket a számok mutatnak, senki sem számított, erre tessék meccsenként átlagosan 40.1%-os dobáspontosságra szorítják az ellenfeleiket véresen kiizzadt 88.7 pontot engedélyezve, míg ők hajszállal 50% felett dobnak 102.9 pontot dobva meccsenként. Az barátok közt is 14 pont meccsenként. Az sok. Ez mind Doc Rivers és az edzői kar számlájára írható.
A csapat sikere egyéni szintre lebontva abban áll, hogy az úgy nevezett "Nagy Hármas" (Garnett, Allen és Pierce) - valamiért az amerikaiak imádnak mindennek hülye beceneveket gyártani - tagjai egyenként 20 pont felett dobnak meccsenként, amihez a kiegészítő emberek megelepően jó teljesítménye is társul.
(Allen, Garnett és Pierce)
A húzóemberekről:
Az idei bajnokság MVP-je végre jól megérdemelten végre Kevin Garnett lesz, erre fogadni mernék. Miért? Mert pont ugyanazt csinálja, amit korábban Minneanapolisban, csak most bajnok esélyes csapatban. Dobásban, lepattanókban, blokkokban, gólpasszokban, védekezésben, játék intelligenciában (már ha az mérhető volna), minden kategóriában a liga legjobbjai közé tartozik. Karl Malone és Reggie Miller után az egyik legjobb olyan játékos, akinek nincs bajnoki gyűrűje. Még. Ha nem sérül meg, akkor jó esélye van, hogy legalább a döntőig eljusson.
Paul Pierce az Paul Pierce. Eddig viszonylag csendesen, különösebb "hype" nékül dobta a 20-25 pontját egy néha playoffoló csapatban. Mellé mindig megvolt a hat lepattanó és az öt gólpassz is, ami akkor nem ért sokat, mert a csapat vergődött. Így viszont, hogy nem csak rajta van a csapat összes terhe, még jobb teljesítményre lehet képes. Ez nem feltétlenül nyilvánul majd meg több pontban, de dobáspontosságban biztos, hiszen nem kell minden éjjel 20-25 dobást vállalnia, mert ott van még két azonos kaliber. Garnettel a 3-4 pozícióban nincs a ligában még egy ilyen erős duó.
Ray Allen a minden idők szerintem legerősebb ('96-os draft) generációjának (Kobe Bryant, Allen Iverson, Jermaine O'Neal, Steve Nash, Stephon Marbury, Marcus Camby, Shareef Abdul Raheem, Antoine Walker, Predrag Stojakovic, Erick Dampier, Zydrunas Ilgauskas...) egyik leginkább alulértékelt játékosa. Ahhoz képest, hogy ötödikként kelt el, és, hogy a létező összes egyetemi egyéni címet begyűjtötte, nem esett róla sok szó az évek során, illetve csak akkor, ha tökéletes dobó mozdulatról, vagy három pontos és büntető dobás volt a téma. Pedig annak idején csaknem Garnett csapattársa lett, papíron az is volt, amíg el nem cserélték Marbury-re Milwaukee-ba a draft napján. Talán már akkor bajnokesélyes csapat csinálhattak volna a Timberwolves-ból...
Szóval Ray Allen végigrobogott 11 idényt a kocka vádlijával és vaj kezével úgy, hogy alig játszott play off meccset. Idén bőven lesz alkalma pótolni. Nem egy nagy védő játékos, tulajdonképpen hátul nem is venni észre, viszont támadásokban elsősorban a zárások közti futkosásai után távoli tempóival és büntetőivel másodsorban gólpasszaival véteti észre magát, ami bőven elég volt ahhoz többek közt, hogy hétszer játszon az All Star gálán és nyerjen egy olimpiai bajnoki címet 2000-ben többek közt Garnett-tel. Idén, ha nem sérül meg, meccsenként várható tőle 3 tripla és 20 pont, 4-5 lepattanó és gólpassz, illetve pár mindent eldöntő dobás.
Keleten a Boston Celtics lesz a győztes és nem csak azért mondom ezt, mert most olyan jól (10-1) állnak, hanem mert két, láthatóan éhes All Star, régi kedvencem Allen és Garnett érkezett egy csapatba, amely már rendelkezett egy All Starral Pierce személyében és megtanultak védekezni is.
Már az előszezon során mutatkoztak jelei annak, hogy idén(től) a keleti főcsoport meghatározó csapata lesznek, de arra, hogy ilyen védekezésre lesznek képesek, mint amiket a számok mutatnak, senki sem számított, erre tessék meccsenként átlagosan 40.1%-os dobáspontosságra szorítják az ellenfeleiket véresen kiizzadt 88.7 pontot engedélyezve, míg ők hajszállal 50% felett dobnak 102.9 pontot dobva meccsenként. Az barátok közt is 14 pont meccsenként. Az sok. Ez mind Doc Rivers és az edzői kar számlájára írható.
A csapat sikere egyéni szintre lebontva abban áll, hogy az úgy nevezett "Nagy Hármas" (Garnett, Allen és Pierce) - valamiért az amerikaiak imádnak mindennek hülye beceneveket gyártani - tagjai egyenként 20 pont felett dobnak meccsenként, amihez a kiegészítő emberek megelepően jó teljesítménye is társul.
(Allen, Garnett és Pierce)A húzóemberekről:
Az idei bajnokság MVP-je végre jól megérdemelten végre Kevin Garnett lesz, erre fogadni mernék. Miért? Mert pont ugyanazt csinálja, amit korábban Minneanapolisban, csak most bajnok esélyes csapatban. Dobásban, lepattanókban, blokkokban, gólpasszokban, védekezésben, játék intelligenciában (már ha az mérhető volna), minden kategóriában a liga legjobbjai közé tartozik. Karl Malone és Reggie Miller után az egyik legjobb olyan játékos, akinek nincs bajnoki gyűrűje. Még. Ha nem sérül meg, akkor jó esélye van, hogy legalább a döntőig eljusson.
Paul Pierce az Paul Pierce. Eddig viszonylag csendesen, különösebb "hype" nékül dobta a 20-25 pontját egy néha playoffoló csapatban. Mellé mindig megvolt a hat lepattanó és az öt gólpassz is, ami akkor nem ért sokat, mert a csapat vergődött. Így viszont, hogy nem csak rajta van a csapat összes terhe, még jobb teljesítményre lehet képes. Ez nem feltétlenül nyilvánul majd meg több pontban, de dobáspontosságban biztos, hiszen nem kell minden éjjel 20-25 dobást vállalnia, mert ott van még két azonos kaliber. Garnettel a 3-4 pozícióban nincs a ligában még egy ilyen erős duó.
Ray Allen a minden idők szerintem legerősebb ('96-os draft) generációjának (Kobe Bryant, Allen Iverson, Jermaine O'Neal, Steve Nash, Stephon Marbury, Marcus Camby, Shareef Abdul Raheem, Antoine Walker, Predrag Stojakovic, Erick Dampier, Zydrunas Ilgauskas...) egyik leginkább alulértékelt játékosa. Ahhoz képest, hogy ötödikként kelt el, és, hogy a létező összes egyetemi egyéni címet begyűjtötte, nem esett róla sok szó az évek során, illetve csak akkor, ha tökéletes dobó mozdulatról, vagy három pontos és büntető dobás volt a téma. Pedig annak idején csaknem Garnett csapattársa lett, papíron az is volt, amíg el nem cserélték Marbury-re Milwaukee-ba a draft napján. Talán már akkor bajnokesélyes csapat csinálhattak volna a Timberwolves-ból...
Szóval Ray Allen végigrobogott 11 idényt a kocka vádlijával és vaj kezével úgy, hogy alig játszott play off meccset. Idén bőven lesz alkalma pótolni. Nem egy nagy védő játékos, tulajdonképpen hátul nem is venni észre, viszont támadásokban elsősorban a zárások közti futkosásai után távoli tempóival és büntetőivel másodsorban gólpasszaival véteti észre magát, ami bőven elég volt ahhoz többek közt, hogy hétszer játszon az All Star gálán és nyerjen egy olimpiai bajnoki címet 2000-ben többek közt Garnett-tel. Idén, ha nem sérül meg, meccsenként várható tőle 3 tripla és 20 pont, 4-5 lepattanó és gólpassz, illetve pár mindent eldöntő dobás.
for this post
Leave a Reply