Gibifiú blogja

Már korábban volt szó a Drum Brothers-ről, C2C-ről, stb. No, itt az új adag: pár új szám az albumról, amit meg kell vételezni, amint. Nos, minden további szó felesleges... http://www.myspace.com/drumbrothers - hallgassátok!

Szomáliai hip-hop album, rajta egy szám, melyen két közreműködő is van: valami Mos Def, meg valami Chali 2na. Na, ez mi?

Kocsmában TV felhangosít...

Érkezik a Drum Brothers Frankföldről, ahol úgy tűnik, virágzik a hibidi...

Naná, hogy már megint szót kell ejteni a C2C-ről. Nem csak, mert az iménti szám létrejöttéért is felelőssé tehetők, hanem mert szeptember végén lesz a DMC VB, a francia döntő pedig 17-én és bár nem olvastam sehol, hogy indulnának (se az ellenkezőjét), de reménykedem benne.

És ha már franciák, meg hip-hop, akkor feltétlenül szót érdemel a Jazz Liberatorz. Íme az első albumuk. Jazzes, lazulós, nagyon finom.

És, hogy ne csak franciák legyenek, íme egy friss J Dilla:

Bájdövéj szerda van, tehát este 8-tól a38-on jammel Lőrinc és néhány barátja (aka Random Szerda).

Újabb gyöngyszemre akadtam, hála a különféle zeneblogoknak és annak, hogy rájöttem, hogy az rss-feed milyen hasznos dolog.

Nem is habozom tovább. Tehát DJ Dayről van szó.
Életútját nem tudom bemutatni, mert amennyit tudok róla, az a myspace és a last.fm oldaláról Te is elolvashatod, ha érdekel.
Zeneileg instrumentális hip-hop, trip-hop jelző a legtalálóbb talán. Lágyabb, mint (a korai) DJ Shadow, kevésbé elektronikus, mint a Free The Robots, kevésbé jazzes, mint DJ Cam, de valahol közéjük tudnám belőni DJ Day zenéjét.

Joggal gondolod, hogy a Black Eyed Peas egy gagyi, sz*r, pop(-rap?) tucat-csapat a Viváról, akik meglovagolják a divatos hip-hop-hullámot.
De akkor lehet nem ismered a Where's The Love előtti BEP-t. Már tíz éve is zenéltek, és szó nem volt a plasztikribanc Fergie-ről, meg a My Humps-ról és a többi bugyuta, gyerekbutító slágerslejmről, sőt a Roots hagyományait követve hangszeres hip-hopot játszottak az első albumon, a másodikon pedig többek közt DJ Premierrel, De La Soullal, Chali 2Nával, Mos Deffel , Macy Gray-jel is készítettek egy-egy számot, amit nem minden divatos, csilli-villi repper mondhat el magáról.

és

rar paswd: sharedmp3.net

Nem tehetek be minden klipet ide, de ajánlom ráérősebbek számára megtekinteni ezt, ezt, ezt, ezt, ezt meg ezt is - ha másért nem, legalább a zenék végett. A többi csak a hab...
Ahhoz képest, hogy csak az első két albumukról van szó, azért elég impozáns klipp-mennyiség.

Ha most megnéznél egy újabb klippet (a Like That-en kívül), kicsit más a kép, nem?

Elkészült a mixtép, benne az utóbbi két hónap inspirációival.

Elsősorban punnyadós, jazzes hip-hop hallható: Scratchek, érdekes orgánumok, hangsúlyos basszus, helyenként trombitával és egyéb fűszerekkel. Hagyja magát hallgatni.

(klikk a képre)

Korábban már kifejtettem, hogy mennyire nagyra tartom Kid Koalát. Ez a post egy olyan csapatról szól, akiket kb úgy lehet elképzelni, mint egy Koalát 8 karral és több lemezjátszón.

Hölgyeim, és Uraim, a C2C Franciaországból:
DJ Greem, DJ Atom, DJ Pfel és 20Syl

Köszöntsük nagy tapssal!

Ahogy együtt játszanak, az az érzése támad az embernek, hogy nem négyen vannak, hanem tényleg egy ember csinálja az egészet, annyira szinkronban vannak egymással.
Hogy ezt nem csak én látom így, hanem a szaktekintélyek is, arról a négy zsinórban megnyert DMC bajnoki címük tanúskodik (2003, 2004, 2005, 2006)

Tekintsétek meg most a 2005-ös DMC győzelmük alkalmával játszott szettet!

Hogy találjak egy okot, hogy miért lesz érdemes idén elmenni (még nem voltam) a Szigetre. Hát, pont miattuk, illetve a Hocus Pocus miatt.
A Hocus Pocus egy nantes-i hip-hop csapat, amit 20Syl és DJ Greem hívott életre. Eddig négy albumuk jelent meg (Second Formule, Acoustic Hip-Hop Quintet, 73 Touches, Place 54), az utóbbi tavaly. 20Syl nem csak az ütemért felelős, de reppel. A zene pedig ütős, jazzes, funkos, scratch-ketől sem mentes. Tehát, minden megvan benne, ami kell. A szöveget persze nem értem, de ilyen zene mellett hollandul is reppelhetnének (csúnyább nyelvet nem ismerek), az sem zavarna.
Jól mehet nekik, hiszen saját kiadójuk jelenteti meg a zenéjüket. Emellett blogolgatnak is. (A blogból kiderül, hogy Ők is tudnak róla, hogy fellépnek nálunk.)

Jut eszembe, Procussions... Egyik szemem sír, hiszen sajnos ők is feloszlottak, másik viszont épp nevet, mert megjelent Mr. J. Madeiros szólója és pont azt hozta, amit elvárnék (-nál) egy Procussions albumtól...

Május harmadika van, véget ért a beharangozott koncert-dömping. A benyomásaimról...

2008. Április 26. - DJ Format @ Merlin
Erről a koncertről sajnos nem tudok beszámolni, mivel mindenki lemondta, akivel mentem volna és társaság hiányában még Format és a Brakecsokkerz sem olyan vonzó.

2008. Április 27. - Barabás Lőrinc Eklektric @ a38
Ingyenes koncert volt a hajón, ami miatt rendesen megtelt a raktér, de még így sem voltunk annyian, mint a decemberi (fizetős) lemezbemutatón.
A csapat hozta a formáját, az albumon hallható számokat imporvizációval fűszerezték, kevés szöveg, sok zene, jó hangosítás, tökéletes hangzás. Az est csúcspontja Jávor dobszólója volt, amibe annyira belejött, hogy közben az egyik dobverője el is tört, de ez a kis közjáték sem tudta megakadályozni abban, hogy folytassa másfél ütővel.
Az ilyen együttesek miatt érdemes koncertre járni, mert annyival jobban szólnak élőben, mint az albumon, - anélkül, hogy kritizálhatnám a korong hangzását.
Szóval egy nagyon kellemes estét szereztek nekem (nekünk), a ráadásban egy, még az lemezen nem található számot is előadtak. Egyetlen szépséghibája az estének, hogy valahogy az volt az érzésem, hogy mindenki rajtam keresztül akart közlekedni. Utána még beleakadtam két régi ismerős lánnyal, akik előtt sikerült újfent hülyének látszanom.

2008. Április 28. - Zagar @ zp
A zp-re kitehették volna a "megtelt" táblát. Legutóbb talán két éve voltam itt Quimby vagy Emil.Rulez! koncert ürügyén. Tökmindegy.
Az én fejemben a Zagarról olyan kép alakult ki, hogy ilyen trip-hopos, elektronikus meghatározhatatlan valami, amit játszanak, így eléggé meglepődtem, mikor répanadrágos, napszemüveges, szembelógó hajú 16 éves emósok tömegével álltam sorba. Nehezen tolerálom a répanadrágot lányokon, de fiúkákon meg aztán végképp... hogy a többi kiegészítőt ne is említsem.
A koncert maga elég lagymatag módon keződött, szinte bitre pontosan az ment, amit az albumokon hallani. Felüdülést a kivetített videó-őrületek jelentettek, majd lendületbe jöttek, Zságer Balázs csaknem felborította a Korgot, az emós gitáros meg - aki láttán rájöhettem, hogy miért ez a sok trendi fiúka - tinipunkrokkerek módjára ugrálva forgott saját tengelye körül... A koncertre ezek ellenére sem mondhatom, hogy rossz volt (de nagyon jó sem), bár tény, hogy az előző napi Eklektric színvonalát nem érte el - nem is érhette, Zagar zenéjében nincs lehetőség imprókra és a zárt hajón jobban szól a zene, mint kültéren - és kis hiányérzetem is maradt az elmaradt Bossa Astoria miatt.

2008. Május 2. - Naughty By Nature @ PeCsa
A heti nagykártya a Naughty By Nature volt, akikről laikusoknak talán a HipHop Hurray mondhat valamit. Ezen kívül van még pár nagy zenéjük, pont egy greatest hits-nyi. Legendákról lévén szó nem kis felvezető program előzte meg a fellépésüket, aminek legemlékezetesebb 20 perce a pécsi, DMC-győztes DJ Future (én vétkem...) it's rite DJ battle győztes DJ R-Nold lemezjátszókon előadott zenei merénylete volt oda vágó Hofi idézettel, amiért önmagában is jár a pirospont. Sub Bass Monsternek is jutott három számnyi idő a srácok előtt, akik végig ugrabugrálták a koncertet. Volt pacsiosztás, ééé-óóózás, minden, az egész gréteszthiccet felvonultatták a srácok (a Written On a Kitten azért hiányzott), hozták az elvárhatót. A megjelentek száma nem volt túl magas, mint amennyire az ember számított volna, de ez a promó hiányának tudható be és nem az ő (nem) ismertségüknek.

Trend odaát, hogy minden repper / producer / énekes ázsiója megnő, miután meghal. Kiadnak egy rakat albumot utánuk, sok klipben sírnak utánuk, stb. Lásd elsősorban, Tupac esetében (Biggie dettó, de lehet sorolni: JMJ, Big L, Big Pun, ODB, Left Eye, Aaliyah, Pimp C...), aki bár míg élt sem volt akárki, de hogy halála után több CD-nyi album jelent meg, mint előtte, az nekem nem szimpatikus. Nem csak mert 2Pac zenéjét személy szerint csak elvétve hallgatom, hanem mert gusztustalannak tartom, hogy 2Pac őrülteknek minden évben eladnak 1-2 lemezt semmi ürüggyel. Persze hülye, aki megveszi.
Most viszont egy olyas valakit mutatnék be, aki ugyan fiatalon, 2006. február 10-én elhunyt, de még életében tett le annyit az asztalra MPC-re, - relaítve csendben - hogy ahhoz utána sem kell hozzátenni semmi, hogy elismerjék.
J Dilláról van szó, akire - én vétkem... - csak az utóbbi pár évben kezdtem jobban odafigyelni. Pharcyde, kezdeti Slum Village, késői A Tribe Called Quest albumok és még rengeteg mással (Common, Busta Rhymes, Talib Kweli, Pharoahe Monch...) írta be magát a hiphop történelembe.
Azon producerek egyike, aki tudott valami újat hozni az egészbe és azon még szűkebb réteg egyike (pl még Kanye és Madlib), aki mert kísérletezni, - és általában be is jött neki - nem kaptafa alapján dolgozott, - mint például a személyes kedvencem Premier is, aki bizony eléggé egyszerű, jól felismerhető stílusát, már a második másodpercben fel lehet ismerni, elsősorban az ütemből - hanem bonyolultabb dallamokat kever érdekes, általában lágy basszusokkal, rendhagyó, változatos dobokkal és az egészből egy ilyen (nincs jobb szó) flesselgetős, hipnotikus alap lesz végül. (Vannak persze kivételek is bőven.)

Diszkográfia. Jó szórakozást!

De tényleg.



Hú, ha eljönnének Magyarországra. A Tribe Called Quest koncert a Pecsában... Ilyen másodhegedűsökkel, mint Nas (legnagyobb hazai hiphop-botrány - 2007), Mos Def (egyik legjobb hazai hip-hop koncert - 2007), De La Soul (legnagyobb koncert élményem - 2003), Mef & Red (talán legjobb hazai hip-hop koncert - 2007), Pharcyde, Rakim...

Azért álmodozni szabad.

Akik még jöhetnének: Jurassic 5, Gang Starr... Na most legyen elég! És különben is kuss legyen nekem már, mikor a következő hét napban 4 koncertre megyek... Köztük DJ Format szombaton és Naughty By Nature (magyarul Élből Geci), amire már Bazzsal a jegyet is beszereztük. (Ja, igen azt nem írják sehol, de az Office Shoes boltokban lehet kapni - én az Árkádban vettem.)

... mert megéri.

Na, erőt vettem magamon és nem érdekel, hogy a dizájn még nem olyan, amilyennek szeretném. Ez még majd alakul persze...

Persze...

Tulajdonképpen miért is van szükség erre a blogra, ha már van nekem egy?
Egyéni megjelenés volt az elsődleges cél.
Az msn-es blogot nem lehet "kusztomizálni" rendesen, úgyhogy valószínűleg több tízezerre rúgott azon felhasználók száma, akiknek pont ugyanúgy nézett ki a blogja, mint nekem. A mostani dizájnt sem én írtam, viszont amit láttok, az hosszas keresőmunka és minimális webprogramozói képességem áldott gyümölcse, tehát pont ugyanilyen blogja senkinek nincs, csak hasonló, de abból szintén ezres nagyságrend. De mégis micsoda különbség? Höhö.

Újdonság az előző bloghoz képest, hogy sokkal interaktívabb: van szavazás, amire bárki szavazhat és ami még ennél is jobb: szabadon kommentálhatók a bejegyzéseim (nincs szükség semmi regisztrációra, vagy effélére). Szóval adottak a lehetőségek, lehet használni.

Ebből az apropóból, hogy újra írok, íme egy tehetséges (már ha én minősíthetek) lemezlovász, Kid Koala altató dala.
Későre jár.


Jó éjszakát!