Gibifiú blogja

Köszönet a videóért (mint megannyi másikért is) Mi$i Misnek.

Mielőtt belekezdenék a második rész ismertetésébe, jöjjön egy kis gasztronómiai kitekintés.

Ma régen dédelgetett álmomat váltottam valóra: az évszázados francia-magyar barátság (itt tessék hangosan nevetni) tiszteletére megfőztem ebédre életem első francia hagymalevesét.

Magamnak szigorúan 8/10-t adnék. Finom, laktató, meg minden, de valami hiányzott az ízéből... tán egy kis oregánó, vagy zeller lehetett volna a megoldás, amiről a szakirodalom (értsd: google) hallgat. Ha nem kell bele, majd én megreformálom a francia konyhát!
Esetleg gusztusosabb, ha a habarást tojássárgája helyett tejszínnel csinálja az ember.

Jó étvágyat!

Nagy közhelyek, amiket a bejegyzésben nem fogsz olvasni:
"Lezárult egy fejezet az életemben." és "A nagy(K)betűs élet csak most kezdődik."

Jöjjön az igazság:
2009. január 26. hétfő - az államvizsga napja - A nap, amikor ráébredtem, hogy a záróvizsga a záróizmokat veszi leginkább igénybe.

Egy hetes komoly, megfeszített munkával úgy-ahogy sikerült magamévá tenni a mikroelektronika tételsor áramköreinek működési elvét, logikáját. Tulajdonképpen semmi közöm nem volt az áramkörök világához leszámítva, hogy KFC három féléven (nem túlzok) át próbálta (túlzok) átadni a tudományt. Én általában így, vagy úgy (érts, amit gondolsz) felkészültem a vizsgán való biztos átcsusszanásra. Ezek után, hogy jutott eszembe az a lúzer ötlet, hogy pont a méltán utált mikroelektronikából óhajtsak záróvizsgát tenni? Úgy, hogy adott a két témacsoportomhoz választható államvizsga tárgyak listája és legkisebb rossz (szakirodalomban: Least Worse) statégia mentén erre böktem rá, mint kettes számú vizsgatárgy. Lehetőségek közt szerepelt a CNN (ex-dékán, Roska prof tárgya) - ami szóba se jöhetett, mert A: nemszeretem tárgy, B: mert Roskával szkanderozni államvizsgán az ő agyából kipattant chip fölött nem szerencsés - a robotika - ami nekem nem volt kötelező tárgy, ezért fel se vettem, de valahogy mégis választandó tárgyak listájára került... A válasz a TO-n keresendő - és ugye a mikroelektronika és az elektrofiziológiai mérések és protézisek (tiszteletbeli nagypapámnál) Karmos profnál.
Tehát hétfő reggel 10:30. Nyílik az ajtó, suhanok az első bizottság elé, hogy feleljek tudományomról elektrofiziológiai (mérések és) protézisek (2.) témakörben. Nem húzok, a Prof adja a tételt: Aszondja, hogy "Agy-gép interfész: klinikai tapasztalatok". Mosoly jelenik meg az arcomon, mert bár bármelyik témát tudom ötösre a tárgyból, de ez különösen is kedvenc terület... Olyannyira, hogy ha összejön a leuveni visszatérés, akkor kint pont ezzel foglalkoznék. Szóval, na... Nem volt megerőltető. Kidolgozom, elmondom, elnevetgélünk, kimegyek. Érzem, hogy jó voltam, de örömködni nincs most idő, mert jön a mikroelektronika, ami miatt a gyomrom görcsben reggel óta.
Utolsó kétségbeesett kísérleteket teszek, hogy megértsem az áramtükrös SRAM-cella kiolvasó erősítő működését, amire rájövök, hogy tudom, majd ugrom is a következőre... Ez így megy, mígnem nyílik az ajtó, felhangzik a nevem, vár a kettes bizottság, bemegyek, köszönök, kezemben az index. Leülök, KFC - majd' szétesik a székén ülve - kérdi, hányas voltam mikroelektronikából, zavaromban kis hijján felröhögve közlöm, hogy 3, mint ahogy az összes tárgyából.
Gyanút foghattam volna, hogy sehol egy tételsor, - aminek tételeire külön rákérdeztem másfél hónapja, hogy akkor biztos ezek lesznek-e és, amire megerősítő választ kaptam - mégsem fogtam. Elhangzik a kérdés, "Mit tud a dinamikus cMOS logikákról?", hangzik a válasz: "Azt, hogy nem volt a tételsoron ilyen." Majd aztán látva, hogy semmi esély tételsort előkeríteni, zavartan, de belevágok. Rajzolok egy invertert, valamit köhögök az áramtükörről, flip-flopról. Látom rajta, hogy messze nincs megelégedve. Kérdez mindent, én izzadok, válaszolgatok, amennyire telik, majd kijutok hamar. A kijutást kint megkönnyebbülés-érzés követi kis gyomor görccsel, nem tudva, hogy ez most hányasra volt elég. Reménykedem, a 3-ban.
A többiekkel kicsit felengedve beszéljük át a villámvizsgákon szerzett tapasztalatokat.
Délre ígérték az eredményt, felmegyünk, várunk, behívnak minket. Röviden ismertetik az eredményeket, amit egy kis, humoros filozófiai vita követ, melyben Csurgay és Karmos profok értelmezik a "nem tudom" mondatot. Eredmény: mindenki átment, mindenki 4-5-t kapott végeredményben. Én is: elektrofiz 5, mikroelekto: 3.
Igaziból ez az a pont, ahol átszakítom a célszalagot, de a nagy érzés elmarad, vagy tán már meg is volt, amikor leadtam a diplomamunkám.
Telefonok haza, barátoknak, barátoktól. Pár sör a srácokkal a közeli krimóban. A sörözés utánozhatatlan atmoszféráját az adja, hogy az atompanel aljában kialakított, friss festék szaggal kevert cigaretta bűzös krimó TV-jén Győzikéék üvöltözését rajtunk, frissen végzett mérnökökön kívül pár éltes arcú alkesz-forma figura követi üveges szemmel, üveges Ászokkal. (Úgy tűnik, ők sem bíznak a csapolásban... Rutin.)
Kedélyes duma mindenről, majd mivel semmit nem ettem eddig, kissé kapatosan hazafelé veszem az irányt, majd ebéd és kis, instant ünneplés az otthoniakkal.

(folyt. köv.)

Tetszett?
Akkor a jóhír az, hogy a nyári szerdai a38-as improvizatív fellépések sikerén felbuzdulva tavaly év végén megjelent az album Small Talk címmel, mely a koncerteken hallható dalok legjobbjainak gyűtjeménye.
A banda bő kerete (Lőrinc és a haverok) csaknem megegyezik az Eklektric-kel:
Barabás Lőrinc - trumpet, Premecz Mátyás - billentyűk, Bata István - basszusgitár, Delov Jávor - dobok, Sütő Márton - gitár, Élő Márton "Dermot" - MPC, lemezjátszó, Badics Márk - dobok, Mohai Tamás - gitár

Az albumba itt belehallgathatsz, ugyanitt meg is rendelheted. Ehelyütt koncertélményben is részed lehet szerdánként(nahát?), nyáron meg gondolom visszatérnek a hajóra. Emitt válhat belőled fan, ehun pedig egy bimbózó, virágzó barátság veheti kezdetét.
Nem szeretnék befolyásolni senkit (dehogynem), de én veszek egy CD-t.

Huh!

A korrektség megkívánja, hogy ifjabb Bokor Gyuriról (hö-hö) is megemlékezzünk a nagy nap másnapján.

Hiánypótló bejegyzés következik a tegnapi nagy "nap margójára". (Aki ezt a kifejezést kitalálta...)

Mindenki értesült róla, hogy Obama tegnap letette az esküt, így már ő a világ USA ura. Obama minden, amire a feketéknek szükségük volt.
A fekete elnök, fekete Jézus, Fekete Ház állandó kelléke a fekete zenének. Ennek a jelenségnek a kicsúcsosodása a kampányban volt tapasztalható.
Csaknem az összes fekete zenész úgy érezte, hogy most itt az idő beszállni a politikába, támogatni az álmot. Született is rengeteg trekk, csilliárd mixtape.
Apropó hip-hop mixtape. Laikusok számára annyit lehet és kell elmondani az amerikai mixtape-ekről, hogy általában albumok beharangozása céljából, illetve spontán alkalmanként naponta ezrével megjelenő olykor tematikus jóesetben mixek/rosszabb esetben számhalmazok, amiknek egyedi, általában zsúfolt, "übergitsch" borítót is gyártanak felvonultatva a létező összes Photoshop trükköt.
A feketék történelmi lehetőségét a reppereken kívül az album borítóját készítő grafikusok is megérezték és a lehető leggiccsesebb (létezik ilyen szó?) alkotásokkal álltak elő megtestesítve a fekete zenével fennálló előítéleteket.
Az alábbiakban ezekből az alkotásokból kaptok egy gyűjteményt. Szavazzatok, melyik a legborzasztóbb!

Az apropó: Találtam ma egy számot.

Tehát, lefekvés előtt tessék lehúzni a redőnyt, leoltani a lámpát, sötétíteni, amennyire lehet, a basszusra tenni egy nagyobb dózist, és ezt itt, alant beindítani, ellazulni, hanyatt feküdni a padlón és figyelni, ahogy a hangyák rohangálnak.
Ha így teszel, különleges élményben lehet részed.

Ha tetszett, hasonló kondíciók mellett lehet folytatni egy (másik) nagy klasszikussal:

Ha az első szám hallatán magyar hip-hop érzés kerít hatalmába, talán nem véletlen... Még nem jöttem rá, hol hallottam ezt a mintát, de mintha egy Hősök, vagy Eckü trekkben. Aki tudja, megírhatja. (Kikacsintok Tschöppy-re)

Frász kerülgette az embert az idióta újságírók szenzáció hajhász álhírei miatt, miközben tudom, hogy egy "ministráns fiút", mint Kakát, az AC Milan ikonját nem lehet "csak" pénzzel megvenni, pláne ha a kérő egy kis újgazdag angol-arab középszar (mégcsak nem is túlzok: 11. a PL-ben) csapat Midász király összvagyonával (itt sem túlzok).
Az más, ha egy Barcelona, vagy Real Madrid ajánl ennyit, mert ott van presztizs, meg BL, meg minden, ami ezzel jár, de ott meg futballból és nem olajból élők lévén ennyi tudják, hogy ennyi pénz a világon nincs (faszt nincs), illetve hogy ekkora beruházás nem térülhet meg.

Mindenki írta/mondta a magáét mindenféle fórumokon, ki-ki vérmérséklet és csapatpreferencia szerint.
Van abban valami, hogy ami most majdnem bekövetkezett, hogy az íratlan törvény, azaz hogy "a sztárcsapat nagy pénzt ígérve elviszi a kiscsapat ászát" jutott volna érvényre és most a Milan érezhette volna át, mit éreznek a kicsik, mikor ők vadásszák le a tehetségeket. Na, de a Milant kiscsapatnak aposztrofálni ostobaság, de még nagyobb nagycsapatnak a Manchester City-t. Az is megjegyzendő, hogy a kiscspatok játékosainak ez előrelépés, nem úgy itt.
A futball halála lett volna, ha ez összejött volna a biznisz, mert onnantól jöhettek volna a szórakozni vágyó csilliárdosok a Föld alól felvásárolva kis német csapatokat, hogy aztán számukra zsebpénzért összevásároljanak Real Madridokat a saját szórakoztatásukra.
Ezen túl Kaká lehet, hogy dupla annyit keresett volna az angol iparvárosban, de már most is annyit keres, hogy azt felfogni lehetetlen és úgy gondolom, hogy ahogy a 0 kétszerese 0, úgy a végtelen duplája sem több (igen-igen, Nobel-díjas gondolat!). Naív megközelítésben azt is mondhatom, hogy Kaká életkörülményeit nem befolyásolná az a rengeteg pénz és mivel a csapat sem az ő kalibere, stb... Teljesen megértem, miért döntött így és miért tartott ki emellett az álláspontja mellett végig.
Gallianit és a Milan teljes gazdasági osztályát is megértem. Egyértelmű volt (nekem legalább is), hogy ők sem szeretnék eladni, de mivel a biznisz az érzelemmel nem összekeverendő, nem mondhattak egyértelmű nemet ekkora (130 millió Euro) összegre - amből egy komplett védősort lehetett volna venni - és Kakáékra bízták, hogy ők mit döntenek a dologban.

Lényeg tehát:
Kaká ismét bebizonyította, hogy kivételes ember (tudom közhely, de fogalmazd meg máshogy!) és marad ott, ahova tartozik.

Legyetek szívesek mától minden nap süncsaládokat szarni! Az egészségetekre.

Így aztán kialakulhatott egy becses kis gyűjtemény vasárnap délelőttre:

A Kuruc.infót gondolom nem kell bemutatni senkinek, akinek még annak szól ez:
Adott egy magát "mélymagyarnak" érző balfasz banda, melynek tagjai (írói és olvasói) megtestesítenek minden butaságot, amit a (szélső)jobboldalon el lehet képzelni (sokszor még azt se). Hőzöngésben és összeesküvés elméletek gyártásában, publikálásában és uszító cikkekben teszik magukat a nevetség állandó tárgyává.

A mai történet is pont egy ilyen.

Tehát adottak a kurucok és adott egy szám: a "Teknó Amerikánó", amit a "Stefánó és Dizsárió" követett el.
Történetesen ismerem az előadók "egyik felét", Boldit aki Öcsém padtársa és... (na de nem szaladunk előre ennyire) és akit szerénytelenül nevezhetek kosártanítványomnak is. Egyéni humorán, meglátásain már sokszor könnyesre röhögtük magunkat (kikacsintok Bazsra). Szóval Boldi, azaz JZA Manizza, a JZA & The Fantastic 4 reggae/dancehall (laikusként ezt saccolom) együttes rappere/énekese és az ő bátyja, aki Jumurdszák fedőnéven az Irie Maffia billentyűse néhány éve összedobtak pár óra alatt egy mulatós számot, a Teknó Amerikánót bizonyítandó, hogy a műfaj dalai seperc alatt összehozhatók. A szám csendben barátok közt terjedt-terjedt, így jutott el Misin keresztül hozzám is, majd ... (hollywoodi fordulat) a Zuhanórepülés című magyar mozifilmben is felcsendült.

Az történt, hogy valakihez (Napiszar @ youtube) eljutott a zene és gyorsban kevert rá egy kis videót és már töltötte is a youtube-ra. Ezt meglátta valaki a kurucok közül és máris megszületett a kuruc új híre. melyet ennek hatására rengeteg cigányozó, anyázó kommentár követett a youtube-on. Éljen-éljen!

(Itt most elolvasod a videó alatti kommentárokat. Alkalom adtán nevetsz/sírsz/érzelmeket fejezel ki, majd levonod a tanulságokat.)

Ebből nem azt akarom kihozni, hogy sok volna a náci, vagy mittudomén. Nagy társadalmi kérdéseket sem hoznék elő, bár bőven lehetne. Akinek kedve van cigánykérdésről, cigánybűnözésről, gárdáról stb... vitatkozni, annak is megvan a maga fóruma, mondjuk a kuruc oldal, ha nem feltétlenül akar megoldást, ez nem az.
Én csak annyit tennék hozzá, hogy "hekkelni" a médiát akarva, vagy akaratlanul annyira könnyű el se hinnétek. Senki semminek nem néz utána, még az újságírók sem (Csenki Attila vs Best magazin), anyázni, hőzöngeni meg nagyon könnyű.
Példaként meg kell említenem azt is, amit Dé barátom évfolyamtársa követett el. Dani gondolt egyet és beírta a wikipediára, hogy 2008. szeptember 18. az illetlenség első világnapja. Aznap pedig reggeli műsorok, rádiók kürtölték széjjel, hogy ma mit is kell ünnepelni. Többek közt metál koncert is volt az alkalomból. Aki nem hiszi guglizzon utána.

Félbehagytam Misi és Boldi történetét. Ez a reklám helye lesz tehát. Misi és Boldi egy közös projektet hoztak létre (okkal) Kelemen Kabátban címmel és első slágerüket, az "Extremely Sexy Love"-ot meghallgathatjátok most Ti is. (Garantált szórakozás, a last.fm felhasználók nem tévednek.)
Már várom, hogy valaki félreértelmezze és lenyomják kamu klippel a Viván is!

UPDATE:
Én se jártam mindennek utána. Dé szólt, hogy a metálkoncertet is azok a srácok szervezték, akik az egész világnapot kitalálták.
Ez persze a világnap dologból nem von le semmit, viszont kiderült, hogy én is felületes vagyok. Nem kicsit... nagyon.

A mai, meg úgy az utóbbi pár nap olyan volt, mintha csendesen bár, de pár centivel a föld felett lebegve töltöttem volna el. Nem, nem a drogok, te kis hamis, hanem kiegyensúlyozottság, boldogság, tervek, lehetőségek, hit a jövőben.

Az egész ott kezdődött, hogy diplomaírás közben megértettem sok dolgot és most, hogy már leadtam egy hete, látok. Eddig csak a diplomáig láttam, eltakarta a jövőt, de most, hogy ilyen közel értem, már látom, mik a lehetőségek: Maradni a szakmában, tán a Philipsnél MR-mérnökként dolgozni és májusban elköltözni, össze Dével. Aztán a hét elején kaptam a hírt, hogy Leuven újra játszhat egy évre (PhD 4 éve sok volna kint, úgy érzem most) és egy olyan témában, ami nagyon érdekesnek tűnik (IMEC-nél biomedical electronics... agy-gép interfész) és kis előképzettségem is van és amihez a diplomamunkám is passzol (nem megyek bele, miért), cikk meg csak "egy pont a tortán." :D Amikor úgy gondoltam, két jó közül szinte nem is tudnék választani kaptam kedden egy SOTÉs állásajánlatot egy évfolyamtársamon keresztül, ami szintén játszhat esetleg (mérnökség MR, CT, PET gépek mellé).
Azt már le se írám, hogy ma pénteken edzésen milyen jól ment végre a játék, de az igazat megvallva ez is oka, illetve okozata is volt a hangulatomnak.
Szóval, az élményem kicsit olyan, mintha lottó-ötöst nyertem volna ("majom a farkának"), csak sokkal reálisabb, jobb, mert bár nem nem érdemeltem ki, de tettem érte.


Szóval, ezzel a beírással azon túl, hogy tudatom, hogy most nagyon jó, nekem egy üzenetet szerettem volna hagyni magamnak, hogy vannak ilyen szép napok is, nem csak mindig semlegesek, rosszak és nagyon rosszak - azokat könnyebben megjegyzem - és hogy tudjam, hogy elérhetek célokat, ha van motiváció, és igen is lehetne több önbizalmam, önbecsülésem, mint amennyi általában van (mármint, hogy nincs).

Tegnap hazaérkezett Burmából konzulensem, Viktor. Tehát túlélte a buddhista-kommunista, (érezzük az ellentmondást) egzotikus ország viszontagságait, ami önmagában is örvendetes tény.
De aminek igazán örültem az az, hogy két és fél év után ma találtam egy olyan területet, amihez nem ért jobban, mint én. A korrektség megkívánja, hogy megjegyezzem, hogy annak semmi köze a szakmájához.

Na, de akkor is...

Szerintem pletyka.

De engem nem kérdeznek.

Szép napot!

Mint tapasztaltátok, kezdek újra életet lehelni a blogba. Elmúlt a Karácsony, az óév... Megint rengeteg új ötletem van. Több zene, több kép, új design... hogy mi lesz belőle, majd meglátjuk, mindenesetre vége a diplomamunkát övező stresszelésnek, több időm lesz irkálni.

Lényeg a lényeg, hogy leadtam a diplomamunkám és eddig nagyon jók a visszajelzések a szakmai részét illetően és úgy néz ki, bő két hét múlva okleveles mérnök informatikus válik belőlem. Szép reményekkel várom a végzést. Konkrét állásajánlat nincs, de olyan, ami majdnem biztos és jónak tűnik (be biztossá csak a következő hetekben válik), olyan van a láthatáron és olyan is, ami jó, de annyira nem érdekel. Leuven valószínűleg nem jön össze, mert a IMEC-nél szükséges volna egyetemi hallgatói jogviszony ahhoz, hogy szakmai gyakorlatra fél-egy évre kimehessek. Így, hogy végeztem, ez már nem járható, csak PhD-snek mehetnék ki, ami 4 év és ami így már nem tűnik olyan jó ötletnek. De ha minden a szám íze szerint halad, akkor tudom folytatni az agykutatósdit - más aspektusból - a Philipsnél, mint MR-mérnök. Erről többet egyelőre nem tudok, csak miután beszéltem a témavezetőmmel.

A héten elfogadták egy anyagunkat a január végi MITT-konferenciára, amiben az én munkám egy része is helyet kapott (bár azért nem az én részem a hangsúlyos benne), úgyhogy életem első publikációját is bejelenthetem:
J. Körtvélyes, É. Bankó, V. Gál, G. Pápay, P. Domsa, J. Németh, Z. Vidnyánszky - "Neural correlates of fovea-related impairment of visual object processing in amblyopia"
A diplomám kutatását is szeretném kicsit továbbvinni, hátha kihozható belőle valami olyan eredmény, ami leközölhető valamelyik lapban, illetve nem szeretnék így hirtelen elszakadni a srácoktól a laborból diploma után. Ezt a konzulensemmel is meg kell még vitassam, hogy ő hogy látja, de mivel ő sincs még idehaza, ez kicsit várat magára, de január végére eldől ez is.

Dénes, nagyon köszönöm.

Megírtam. Leadtam. Kész van. Én is. Ötvenckilenc oldal.
Tudományosan: fantasztikus
Fantasztikusan tudományos