Gibifiú blogja

A mai, meg úgy az utóbbi pár nap olyan volt, mintha csendesen bár, de pár centivel a föld felett lebegve töltöttem volna el. Nem, nem a drogok, te kis hamis, hanem kiegyensúlyozottság, boldogság, tervek, lehetőségek, hit a jövőben.

Az egész ott kezdődött, hogy diplomaírás közben megértettem sok dolgot és most, hogy már leadtam egy hete, látok. Eddig csak a diplomáig láttam, eltakarta a jövőt, de most, hogy ilyen közel értem, már látom, mik a lehetőségek: Maradni a szakmában, tán a Philipsnél MR-mérnökként dolgozni és májusban elköltözni, össze Dével. Aztán a hét elején kaptam a hírt, hogy Leuven újra játszhat egy évre (PhD 4 éve sok volna kint, úgy érzem most) és egy olyan témában, ami nagyon érdekesnek tűnik (IMEC-nél biomedical electronics... agy-gép interfész) és kis előképzettségem is van és amihez a diplomamunkám is passzol (nem megyek bele, miért), cikk meg csak "egy pont a tortán." :D Amikor úgy gondoltam, két jó közül szinte nem is tudnék választani kaptam kedden egy SOTÉs állásajánlatot egy évfolyamtársamon keresztül, ami szintén játszhat esetleg (mérnökség MR, CT, PET gépek mellé).
Azt már le se írám, hogy ma pénteken edzésen milyen jól ment végre a játék, de az igazat megvallva ez is oka, illetve okozata is volt a hangulatomnak.
Szóval, az élményem kicsit olyan, mintha lottó-ötöst nyertem volna ("majom a farkának"), csak sokkal reálisabb, jobb, mert bár nem nem érdemeltem ki, de tettem érte.


Szóval, ezzel a beírással azon túl, hogy tudatom, hogy most nagyon jó, nekem egy üzenetet szerettem volna hagyni magamnak, hogy vannak ilyen szép napok is, nem csak mindig semlegesek, rosszak és nagyon rosszak - azokat könnyebben megjegyzem - és hogy tudjam, hogy elérhetek célokat, ha van motiváció, és igen is lehetne több önbizalmam, önbecsülésem, mint amennyi általában van (mármint, hogy nincs).