Gibifiú blogja

Üde színfoltot jelent a borsodi-dreher-sporoni aranyháromszög mellett olyan kis sörfőzdék létére bukkanni, ahol nem hogy iható, hanem egyenesen zseniálisan finom söröket gyártanak.
Ha ittál már Rochefort-t, Westmalle Dubbelt, vagy adj Isten... Westvleteren 12-t, tán St. Bernardust (oh, ha lehetne kapni idehaza...) akkor bizonyára van egy képed arról, hogy milyen a jó (belga) barna sör, mint kategória teteje. Cseh drukkereknek üzenem, hogy a Staropramen, Kozel és Krusovice cseh szentháromság barnái i-h-a-t-a-t-l-a-n-o-k, maradjanak ülve.
Sajnos nem fért egy mondatba a belgákkal, pedig oda való egy kis Isten háta mögötti sörfőzdében főzött, 0.33-as kiszerelésben forgalmazott Békésszentandrási Serfőzde csodája, a Black Rose.
Kezdjük a megjelenéssel: Budapesti, körúti sexshop neon-fény-reklámokat idéző felirat, alatta rózsák. Nem egy világbajnok sörre illő leírás...
Illata erős alkoholos irányultságról tanúskodik, amit megerősít a címkén található "9% V/V"(!!!) - miközben a Bivalyon óriási betűkkel írták, hogy 6.5% (juj de erős), amivel kamaszkora elején járó kis Gibit meg lehetett téveszteni.
Színe annyira sötét barna, hogy ha két bittel sötétebb lenne beszippantaná a Földet. Íze - eltekintve az ilyenkor szokásos "bullshittől" - meglepően finom. Ha létezik olyan, hogy ízskála, akkor ennek egy széles spektrumot lefedne.
Kicsit furcsa volt, hogy szinte semmi szénsav nem jutott a palackba, de ezt és a címke igénytelenségét leszámítva ez egy nagyon ritka és finom sör. Engem éhgyomorra fejbe is kólintott most.

Pacsi Makrélának 'csabára a sörért és a komlóblognak, hogy egyáltalán eljutott ide a hír.