Foci reform
A foci rég óta talány számomra. Huszonkét igen keménykötésű - vagy annak látszó - legény rohan a labda után egyféle rendszerbe szervezve, passzolgatnak, haladnak a kapu irányába, gólt akarnak rúgni, ütköznek, esnek-kelnek, reklamálnak, lesen vannak...
Ez így is van rendjén, ámde mikor valami szabálytalanság történik a focista kárára, akkor úgy fetreng a földön, úgy bömböl, hogy jobb érzésű nagycsaládos anyukáknak megszakad a szíve. Ilyenkor az előbb még életerős, eurómilliomos sportember visszakapcsol hisztis, fikás orrú csitribe és olyan fájdalom, elkeseredés jelenik meg az arcán, mint amikor - jó tizenöt évvel korábban - nem kapta meg a felhúzós autót Karácsonyra.
Ez így is van rendjén, ámde mikor valami szabálytalanság történik a focista kárára, akkor úgy fetreng a földön, úgy bömböl, hogy jobb érzésű nagycsaládos anyukáknak megszakad a szíve. Ilyenkor az előbb még életerős, eurómilliomos sportember visszakapcsol hisztis, fikás orrú csitribe és olyan fájdalom, elkeseredés jelenik meg az arcán, mint amikor - jó tizenöt évvel korábban - nem kapta meg a felhúzós autót Karácsonyra.
Rooney hisztizik a Super Mario WorldértA BL-döntő alatt eltűnődtem azon, mi lenne, ha bevezetnék azt a szokást a fociban, hogy ilyen esetekben - magyar kórházakat megszégyenítő felkészültség mellett - a hordággyal érkező, (hulla)szállítókkal és tábori orvos stábbal (pappal és ministránsokkal) együtt érkezzen a kedves játékos (egy inkább csukló) édesanyja is. Pikk-pakk megvigasztalná a kedves fiát, illetve ott helyben móresre is taníthatná a szabálytalankodót mondjuk egy Mikulásról megmaradt virgácscsokorral.
Érdekesebbé válnának a meccsek. Tán még a lányok is szívesebben néznék.Címkék: csak, humor, igazam van, sport
for this post
Leave a Reply