Szolfézs: Japán
Sok mindent el lehet mondani a japánokról, - úgy, hogy nem jártunk még a környéken se - hogy szorgalmasak... bla-bla... hogy videójátékok, meg anime, hentai, manga, bla-bla... meg, hogy a leginfantilisebb TV-s vetélkedők náluk mennek. - Nagyon nehéz csak egyet kiválasztani a sok hülyeség közül, de akkor itt egy: a nyelvtörő-diótörő. Nem bírom ki... itt egy másik.
Első blikkre nem egy kifejezett hip-hop nemzet, nem lévén afrikai gyarmatuk... Viszont elvitathatatlan tény, hogy a hip-hophoz és a jazzhez valami különös perverz vonzalmuk, sőt nem akármilyen érzékük is van.
Amennyire én ismerem, a japán stílusban, - mint úgy általában a nem amerikaiban -kevesebb a bling-bling, sokkal több a "trú", a dallamos, jazzes, érzelmes, elszállós trip-hop, vagy másik végletként a irgalmatlan bólogatós 4/4. A déli szart felejtsd el!
A japán stílus előretörését az USÁban is követik, hiszen majdnem minden magára adó előadó Japánban is turnézik, de külön bonus trackeket is kapnak a japán kiadású albumok, sőt már Pharell, vagy Primo is készített alapot japán reppereknek és vica versa, japán DJ-k albumain is találni Gang Starr-t, Talib Kwelit, Mos Defet, Little Brothert, M.O.P.-t, Busta Rhymes-t Lupe Fiascót, PMD-t, Moka Only-t... hogy csak párat említsek.
Előadónként itt nagy jellemzésekbe nem mennék bele, inkább csak felsorolás szinten:
Akiről biztos hallottál: DJ Honda (H, H2, H3, H2000), DJ Krush (albumait felsorolni lehetetlen), Kid Koala és talán Nujabes (Metaphorical Soul, Modal Soul, Samurai Champolo OST) - [de DJ Babut is vehetném ide].
Akiről talán nem, de kéne: DJ Deckstream (Soundtracks 1 és 2), DJ Mitsu The Beats (New Awakening), Kero One (Windmills Of Soul), és a Teriyaki Boyz (ők a mainstream japán hip-hop általam ismert arcai)
Szóba jön még: Shingo Suzuki (The Abstract Truth), Samon Kawamura (Unfold), Uyama Hiroto (A Son Of The Sun), Nomak (Calm), Shin-ski...
Búcsúzóul így készül egy Shingo Suzuki alap.
Első blikkre nem egy kifejezett hip-hop nemzet, nem lévén afrikai gyarmatuk... Viszont elvitathatatlan tény, hogy a hip-hophoz és a jazzhez valami különös perverz vonzalmuk, sőt nem akármilyen érzékük is van.
Amennyire én ismerem, a japán stílusban, - mint úgy általában a nem amerikaiban -kevesebb a bling-bling, sokkal több a "trú", a dallamos, jazzes, érzelmes, elszállós trip-hop, vagy másik végletként a irgalmatlan bólogatós 4/4. A déli szart felejtsd el!
A japán stílus előretörését az USÁban is követik, hiszen majdnem minden magára adó előadó Japánban is turnézik, de külön bonus trackeket is kapnak a japán kiadású albumok, sőt már Pharell, vagy Primo is készített alapot japán reppereknek és vica versa, japán DJ-k albumain is találni Gang Starr-t, Talib Kwelit, Mos Defet, Little Brothert, M.O.P.-t, Busta Rhymes-t Lupe Fiascót, PMD-t, Moka Only-t... hogy csak párat említsek.
Előadónként itt nagy jellemzésekbe nem mennék bele, inkább csak felsorolás szinten:
Akiről biztos hallottál: DJ Honda (H, H2, H3, H2000), DJ Krush (albumait felsorolni lehetetlen), Kid Koala és talán Nujabes (Metaphorical Soul, Modal Soul, Samurai Champolo OST) - [de DJ Babut is vehetném ide].
Akiről talán nem, de kéne: DJ Deckstream (Soundtracks 1 és 2), DJ Mitsu The Beats (New Awakening), Kero One (Windmills Of Soul), és a Teriyaki Boyz (ők a mainstream japán hip-hop általam ismert arcai)
Szóba jön még: Shingo Suzuki (The Abstract Truth), Samon Kawamura (Unfold), Uyama Hiroto (A Son Of The Sun), Nomak (Calm), Shin-ski...
Búcsúzóul így készül egy Shingo Suzuki alap.
Ha ismersz valami jó kis japán zenét, szívesen fogadom.
for this post
Leave a Reply