Gibifiú blogja

Kissé unalmas már, hogy mindig Federer és Nadal vívják a négy (idén eddig kettő) Grand Slam, meg az összes nagyobb torna döntőjét. Kifejezetten nehéz drukkolni egy olyan teniszezőnek, aki mindent jól csinál és közben az érzelmek leghalványabb jelei sem mutatkoznak arcán.
Egészen más a helyzet Nadallal. Neki azért nehéz drukkolni, mert 3 perc alatt készül neki a szervának (ami alatt minden alkalommal akkurátusan kirángatja a bugyit a nemesebbik feléből), ezen felül nyögdös, és az ellenfél összes nyerő ütését befutja, majd kitekerve üt egy olyan (természetesen nyerő) elütést, hogy még Federernél is megrezzen egy-egy idegszál.

Szép volt, Rafa!

Míg tegnap Pesten a "homofóbok" a buzikat (meg a kékeket, és Horn Gábort - jár a taps!), ma az fent emlegetettek aprították egymást délután 3-tól 10-ig néhány esőszünettel (tisztajáték időben 288 percig). Aki nem látta, az bánhatja. Az utóbbi évek elgemlékezetesebb meccse volt. Azt hiszem sokat elárul a mérkőzésről, hogy a "közismerten féktelen" (segítek: nem az) Federer - aki 0-2-es szettállásból jött vissza - felordított egy pontjánál.
Szakmai értékelésbe nem bocsátkoznék, azt meghagynám a sportág Török Pétereinek. A mai nap elkoptatott szuperlatívuszok után csak annyit tudok leszögezni, hogy Nadal tud teniszezni és nem csak salakon és - bár nem igazán csípem - mindaddig drukkolok majd neki, amíg meg nem előzi végre Federert. Nagyon megérdemelné az "örök második", hiszen nem is tudom élt-e még korábban olyan teniszező, aki ötödik Grand Slam-győzelme után sem állt még a világranglista élén.