Fehérek egymás ellen I.
Tehát Edelweiss Hefetrüb:
Legendás szűretlen búzasör Ausztriából, az Alpokból (egészen pontosan Linzből).
A színe önamgáért beszél, dekoratív. A sör tetején masszív hab. Talán a szokottnál kicsivel több alkohol (5.5%) teszi, de első kortyra kicsit Technocol rapid (vagy ha úgy tetszik hígított hígító) ízű - az Ilzerrel is ez volt a bajom - amiből később gyümölcsös aroma tűnik ki.
Ahogy pohárba töltés után a szén-dioxid felszabaul, kis buborékok (úgy értem a szokottnál kisebb) törnek át a (megfelelő árnyalat nem szerepel a szókincsemben*) sárga sörön, ami kicsit az akváriumok levegőztetőjét juttatja az eszembe.
Löwenweisse Hefe-weissbierrel kapcsolatban gyorsan leszögezném, hogy semmi köze az én Leuvenhez (ha így kisajátíthatom). A címke csak annyit árul el, hogy (az előző sör soproni forgalmazásával szemben) a Borsodi Sörgyár importálja Németországból. A címkéből megtudom, hogy az imént keresett színárnyalat az opál és az is kiderül, hogy búzasört (mármint ezt a kettőt) már ***va régen (a középkorban) is csináltak, bár az Árpádháziak még lemaradtak róla, viszont annyi biztos, hogy Mátyás (1443-1490) már kortyolgathatott Edelweisst, viszont Löwenweisse-től Luxemburgi Zsigmondnál (1368-1437) korábban magyar uralkodó nem b***hatott be.
Úgy nagyjából 600 év tapasztalatának gyümölsét szürcsölgetve így az osztrák versenyző után... jó. Megjelenésre hasonló, talán kicsit halványabb árnyalat, de ezen nem veszünk össze. Ízre lágyabb, ihatóbb - ami az alkoholt illeti csak árnyalatnyi a különbség (5.2%), finom ser. Ami külön jó, hogy a böfögést nem követi hígítós borzongás, ami el is dönti a mérkőzést, amit nagy csatában, de 3-2-re a Löwenweisse nyer meg (a sörélesttő szabadrúgásával) és jut a döntőbe, ahol a belga - magyar meccs győztesét (Brugs vs Ilzer) várja.
Legendás szűretlen búzasör Ausztriából, az Alpokból (egészen pontosan Linzből).
A színe önamgáért beszél, dekoratív. A sör tetején masszív hab. Talán a szokottnál kicsivel több alkohol (5.5%) teszi, de első kortyra kicsit Technocol rapid (vagy ha úgy tetszik hígított hígító) ízű - az Ilzerrel is ez volt a bajom - amiből később gyümölcsös aroma tűnik ki.
Ahogy pohárba töltés után a szén-dioxid felszabaul, kis buborékok (úgy értem a szokottnál kisebb) törnek át a (megfelelő árnyalat nem szerepel a szókincsemben*) sárga sörön, ami kicsit az akváriumok levegőztetőjét juttatja az eszembe.
Löwenweisse Hefe-weissbierrel kapcsolatban gyorsan leszögezném, hogy semmi köze az én Leuvenhez (ha így kisajátíthatom). A címke csak annyit árul el, hogy (az előző sör soproni forgalmazásával szemben) a Borsodi Sörgyár importálja Németországból. A címkéből megtudom, hogy az imént keresett színárnyalat az opál és az is kiderül, hogy búzasört (mármint ezt a kettőt) már ***va régen (a középkorban) is csináltak, bár az Árpádháziak még lemaradtak róla, viszont annyi biztos, hogy Mátyás (1443-1490) már kortyolgathatott Edelweisst, viszont Löwenweisse-től Luxemburgi Zsigmondnál (1368-1437) korábban magyar uralkodó nem b***hatott be.
Úgy nagyjából 600 év tapasztalatának gyümölsét szürcsölgetve így az osztrák versenyző után... jó. Megjelenésre hasonló, talán kicsit halványabb árnyalat, de ezen nem veszünk össze. Ízre lágyabb, ihatóbb - ami az alkoholt illeti csak árnyalatnyi a különbség (5.2%), finom ser. Ami külön jó, hogy a böfögést nem követi hígítós borzongás, ami el is dönti a mérkőzést, amit nagy csatában, de 3-2-re a Löwenweisse nyer meg (a sörélesttő szabadrúgásával) és jut a döntőbe, ahol a belga - magyar meccs győztesét (Brugs vs Ilzer) várja.
for this post
Leave a Reply