Gibifiú blogja

Újabb hét telt el, és bár észrevétlenül, de bőven belecsúsztam decemberbe. Kellemetlen, mert jön a viszgaidőszak és sehogy sem állok a sulis dolgaimmal. Ezt még éppen jó időben felismertem, ezért a héten minden nap az MR-be járkáltam, ahol a konzultációkon kívül fájdalom kísérleti alany is voltam önként. Perverz vagyok, tudom.
Persze a fájdalmazás közepette a lényegesebb dologgal, a diplomám írásával nem igen foglalkoztam, de gond egy szál se, mert december 18-án január végén kell majd csak előadjam. Addig meg valahogy csak összehozom a dolgot.

A héten sem akart múlni a takony-kór és tegnap előtt már szinte saját taknyomon csúsztam... Ma előkapartam az infralámpát végre és ezzel, mint atombombával lesújtottam a betegségre. Várom, mikor kapitulál végleg.

Az ITK Kosárcsapattal feszültségektől sem mentes meccsen behúztuk sorozatban nyolcadik mérkőzésünket is. Nem jött el bíró, hanem nem más, mint a szövetség első embere vezette a meccsünket. Kitalálható, hogy a sima meccset mivel tettük színesebbé... Az amúgy eléggé frusztrált mérkőzés vezetőjét már a második negyedben a meccs további fújásának felfüggesztésébe hajszoltuk felesleges pofázással, holtt nem sokat szóltunk be, illetve hozzá... mégis. Később, a szünetben belátta, hogy ingerültebb volt a kelleténél és tovább folytatta a meccset. Így csak két és fél percet kellett "kibírnunk nélküle".
Ez a győzelem azt jelenti, hogy feljutottunk a D-ligába a következő, szintén 100%-os PSZF elleni meccs eredményétől függetlenül és legrosszabb esetben is második helyen végzünk ősszel. Jár a taps a Srácoknak! Tavasztól folytatjuk a menetelést, remélhetőleg. Előtte még vasárnap hajnalban lejátszuk az utolsó meccsünket.

Az NB2-es csapat is menetel. December közepén jön a másik majdnem makulátlan egy "makulával" álló Hidegkút elleni rangadó. Ha megint megvernénk őket, akkor jelentősen növekedne az esélyünk a B-ligába jutásra. Mindent ennek rendelünk alá, így végre megint mindenki látogatja az edzéseket, aki épp nem sérült.

Leuven folyamatosan hiányzik.
Mióta rájöttem, hogy a picasa-val screen savert is lehet csinálni a képeimből, már nem is akarok a géphez nyúlni, hogy órákig élvezhessem a képek nyújtotta emlékeket.

Bandatalálkoztunk és akit húztam az nem más, mint ... 29-ére így már megvan a programom. Jó volt viszont látni a Srácokat, még ha nem is beszéltem Mindenkivel, aki eljött. Volt minden: szép pincérlányok, Dani fülhúzása, vagina monológok, panasznap, Karácsonyi recept licit... És az elmaradhatatlan sör, pálesz, nekem meg tea.

Játéktesztelősdire is halad. Lassan eljön a kiadás ideje, amit nálam jobban senki nem vár jobban, ugyanis halálosan unalmas folyton ugyanazokon a pályákon lavírozni.

Babáztam is egyik nap. Juli továbbra is zabálnivaló. Már visszahízott a születési tömegére, sőt. Egészséges, bőséggel szopik. Tehát, jól haladnak a dolgai. Ami újdonság, hogy mostanában egyre jobban nézeget, egyre értelmesebbnek tűnik és álomban-félálomban mindenféle grimasz megfigyelhető az arcán.

Ma meg a38-on Barabás Lőrinc Eklektric koncert a cél. Nem ismerem még, de a plakát, a honlap, az ott hallgatható számok és a további fellépők alapján nem csalódhatunk, - mint ahogy a Rahzel koncert kapcsán sajnos... A Rahzel-koncertre még majd visszatérek egy post erejéig. - sőt, nem elképzelhetetlen, hogy egy albummal gazdagabban térek haza a hajóról. (Támogasd Te is a jó zenét!) Meglátjuk.

A hét közben rengeteg kreatív ötlet jutott eszembe, hogy majd mit lehetne kezdeni itt... a blogon. Egyelőre nem árulok el semmit. (Direkt.) Időfüggő is.

Sokan nem tudjátok, hogy szeretem a focit is. Ha játszani nem is igen tudok, nézni azért még nagyon is tudok szeretem - elsősorban a Milant és az olasz bajnokságot, no meg a BL-t.

Ezért is nagy öröm számomra az alábbi hír.

Aki idén is figyelte a BL-t és/vagy az olasz bajnokságot annek nem nagy meglepetés, de most már végre tény, hogy a brazil Ricardo Izecson dos Santos Leite azaz Kaká nyerte el az Aranylabdát.
Nem nagy meglepetés, mert egy igazi, fair sportember, mélyen vallásos, röviden: tökéletes példakép, és legfőképpen idén mutatott formájával teljesen megérdemelten a világ legjobb futballistája.

A Nou San Traffordon egy nagyon jó, összeszedett írás jelent meg Róla és eddigi pályafutásáról. Ajánlom figyelmetekbe. (Én sem tudtam, hogy honnan ered a neve. Nem, nem onnan.)

(Apropó Milan... Tudom, hogy senkit nem érdekel, de múlt héten vettem egy tavalyi piros-fekete Milan mezt, mint amit a klipben is látni.)

Aznap is Astrud Gilberto dünnyögött a fülembe. (Ugye, milyen jó érzéke van a dünnyögéshez?)

Felébredtem és a villamos ráébresztett:

Ez nagyon kurva giccses és különben is...

Nem is tudok focizni... Begadadt bokával meg nem is akarok.
Sosem jártam egyik tenger partján sem... se Braziliában.
Kaká a Milanban focizik és nem a tengerparton.
Kabátban nem lehet lebarnulni.
Koktélt sem nagyon ittam még. és amúgy meg már egy hete Strepsils, Vita C, mézes citromos forró tea, hagyma-vacsora az, amivel kúrálom magam - lassan mondhatom, sikerrel.
Ivana Peruban él nem Braziliában.
És nem is szeret már. És amúgy sem ment olyan gördülékenyen a dolog köztünk...
És majd lefagy a pöcsöm az orrom ebben a hidegben.
Meg a kertben is tombol a fagy:

Ez a hét a "nemunatkozás hete" volt.
Látástól Mikulásig (egészen pontosan addig még egy hét van) MR-labor, fájdalom-kísérlet, suli, munka... Elszoktam én attól, hogy korán felkelek és oktatási intézmény felé veszem az irányt. Így nem csoda, hogy már a hét közepén halucinációim voltak. És milyen szerencse, hogy nálam volt a fényképező gépem...